Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

HTML

a legpesszimistább optimista

Véleményezek, néha pedig UFO-nak érzem magam.

Friss topikok

Címkék

16 éves lány (1) 2014 először (1) agytröszt típus (1) beteg a férfi (1) bezzeg az én időmben (1) blog (1) Budapest Éjjel-nappal (2) buli van (1) céges buli (1) chat (3) csókmentes nap (1) ebédelünk (1) emberek (20) építsünk csapatot (1) esküvő (3) (1) ezermester típus (1) félrelépés (1) féltékeny (6) fészbuknő (1) fórum (1) fura park (1) gyakoriponthu (1) gyermek szépségverseny (1) házibuli (2) hit (1) idegbeteg buzgómócsing típus (1) igazi randi (1) infúzió (1) karácsony (1) karácsonyi szakítás (1) karácsony előtt (1) kihagyás után (1) kolléga típusok (1) kórházi élmény (1) közös rajongás (1) külön melóhelyen (1) kutakodás (1) lávcsi teszt (1) lelkes beszervező típus (1) ligatévesztés (1) magányos magabiztos farkas (1) marketing (1) Marsra menni (1) más blogok (1) még nem csók (1) melóhelyi sztori (33) menzesz (1) mese (1) Metallica (1) metroszexualitás (1) Misi (1) mosógépszerelők (2) nem fáj még (1) nőkről (1) nyaralunk (1) nyelvet tanulunk (1) okosságok (1) ölelés (1) olvasottság (1) online szerelem (10) örömlányok (1) összeboronálós eset (1) összeboronálós este (1) őszinte anyu (1) pláza (1) pupms (1) randi (5) randi rendezvény (2) reklámok és valóság (1) Rekop György vádlija (1) reménytelen szerelem (1) romantika kéne (3) rutinvizsgálat (1) silent hill (1) sörözés (1) szakítás (1) szauna (1) szerelem (13) szerelmes levél (2) szerető (1) szilveszter (1) színezzük a januárt (8) szívtipró típus (1) szókincsbővítés (1) szomorú kórházi történet (1) társkeresők (19) társkeresős apróhirdetés (1) titkos figyelmeztetés (2) üzlet (1) vagány csajok (1) Valentin nap (2) vegyes (1) vélemény délpesti (1) Címkefelhő

Blogajánló

igazi randi

2013.08.11. 18:22 :: Petra01

Nem tudok fogalmazni. Eddig jó. Hm. Mégsem lesz jó. Elmondom mi a baj. Ha az igazat írom le, akkor túl...olyan, izé, szirupos lesz, ha ferdítek, akkor meg minek írok le bármit. Amúgy sem tudom mit agonizálok, mikor nem én vagyok a Vámos Miklós, hogy elvárásokat támasszon bárki is, nemde? De! Mi az, hogy mit szórakozok? Meg, hogy térjek a lényegre. Ha olyan könnyű lenne, már le lenne írva. Na jó, akkor megpróbálom visszaadni az események hangulatát péntek késő délutántól. 

A melóhelyen aznap persze kétszer is összefutottunk, de most tényleg csak érintőleg, mert Kékszemnek összejöttek a teendők. Úgy beszéltük meg, hogy amolyan klasszikus felállás szerinti lesz a nagy első alkalom. (mármint a randi, ne képzelődjetek már, hogy kinyírtuk a romantikát, és beírtuk a naptárba az első együttlétet..tisztára meg vagytok őrülve) Ez annyit tesz, hogy este fél nyolcra értem jön, én kilibegek az ajtón, és elmegyünk vacsorázni. Leírva természetes, egyszerű, valóságban gyomorgörccsel vadított parahullám. Fél hat után értem haza, ami azt jelenti egy izgulós, jó benyomást kelteni akaró nőnél, hogy szinte futva szaladtam a lakásba, egy perc alatt ledobáltam cipőket, rámizzadt gönceim, és elkezdtem tanácstalankodni, hogy a tegnap kikészített 3 ruha közül melyik lesz a legjobb. Ennek a színe jobb, annak a szabása, de ebben szexi vagyok, á mégis a másikat, mert fiatalít, és aztán megint elölről. Az idő rohant, úgyhogy irány a fürdőszoba, teljes generál, hajmosás, könnyű arcpakolás, fehérneműben rohangálás, 40 fokban nem szárítunk hajat, de valami fazont csak adunk neki, jöjjön a taft, hogy a hajam esőben, szélben, napfényben, szélsőséges időjárási körülmények között is tartson, mint a hédiklumnak, mikor a reklámban lespricceli a félmeztelen kertészfiú. Slagból!!! Vízzel! Nem igaz, milyenek vagytok. Az óramutatók ilyenkor bezzeg kíméletlenek, hét órakor bugyiban és melltartóban tágítottam nem az érdeklődési köröm, hanem a nappaliban járkálva a majdnem új cipőim. Meleg is volt, izgultam is, a kettő együtt kiszárította a szám, de ha ittam, azonnal izzadni kezdtem, ki találta ki azt a baromságot, hogy fő a nyugalom, hogy főhetne, mikor épp a fejem fő, na de mindegy, ne rágódjunk, beteszek a lejátszóba kellemes, lazítós zenét, és utolsó illatosítás után óvatosan felveszem a csodásra vasalt ruhám. Végül egy ujjatlan, közvetlen térd felettig érő, apró virágos ruha mellett döntöttem, vékony övvel, a hozzáillő, (valamennyire már kitágított) magas sarkúval. Szép ezüst nyakláncot is veszek, meg fülbevalót, és bár ritkán viselek gyűrűt, az alkalom kivételessége miatt most az is jöhet. Amy Winehouse énekli épp, hogy "You should be stronger than me, you been here 7 years longer than me...", mikor megszólal a ház előtt a duda, Kékszem érkezett. Uramatyám, nyugi, nem vagyok ideges, nem vagyok ideges, dehogy vagyok ideges, és nem is izzadok, kinyitom az ajtót (a világ lelassul, megszólal a Here Comes The Sun, futunk egymás felé, lobog a hajunk..., vicceltem), kényszerítve magam normál tempójú léptekre a kapu felé igyekszem, nyitás közben mosolyogva üdvözlöm az udvarlóm, könnyű szájpuszi, és betessékelem szerény hajlékomba, míg a táskám magamhoz veszem. Kékszem akkor is jól nézne ki, ha krumpliszsákot venne fel, de péntek este valami eszméletlen jó ízléssel kiválasztott szürkés inget, sötét nadrágot és cipőt visel. Kikapcsolom a lejátszót (igen, rendet raktam! Bár engedelemmel megjegyezném, hogy nálam általában az van...), tök furcsa a szitu, hogy a nappalimban áll hús-vér valóságban, pedig hányszor álmodoztam már erről, ő is enyhe zavarban közli, hogy nagyon jól nézel ki. Köszönöm, te is elegáns vagy, mehetünk is. Mosolyog, de nem mozdul, megdermedek egy pillanatra, valami baj van? Közelebb lép, és a zsebéből előhúz egy kis dobozt, ez a tiéd. Szeretném, ha emlékezetes első randi lenne...Széles mosollyal köszönöm meg, és óvatosan nyitom ki, egy ezüst virágot formázó medál van benne...Elakad a szavam, ránézek, örül az örömömnek, teljesen meghatódom, és később is csak annyit tudok kinyögni, hogy elakadt a szavam, és nagyon szépen köszönöm, ez gyönyörű. Most már mehetünk, mondja, és elindulunk. Pocsék a tájékozódási képességem, azt tudom, hogy a belvárosba megyünk, egy hangulatos, kis túlzással talán felkapottnak mondható helyre, rengeteg a vendég és a külföldiek, de tetszik az egész, és pokoli jó a (szerencsére nem túl hangos) zene. Egy eldugottabb asztalhoz vezet a felszolgáló, megy a légkondicionáló, és olyan igazi bárhangulat van. A berendezés sötét színű, és a mennyezeti lámpák kellemes sötétlila, meg vöröses és narancsos fényt árasztanak. Böngésszük az étlapot, közben száguldoznak a gondolataim, hogy bárcsak megállna az idő úgy pár évre, de legalább egy napra, nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen jó hangulatban, s bár az élet egy sóbánya, az ilyen pillanatokra nyugodtan kijelenthetem, hogy bármilyen illékonyak, de igazán boldogok. Megérkezik az ital, én egy igazi, filmbe illő alkoholmentes koktélt kérek, teli van jéggel, meg zöld levélkékkel, fél lime-mal, vagy hogy kell írni, extra dekorálással (ennyi pénzért kiskutya füle is benne lehet, nyugodtan, de ne legyek má' paraszt, mikor ilyen ennivaló férfival első randizunk, szóval egyszerűen csak élvezzük az életet, Petra). Kékszem alkoholmentes sörözik, mivel vezet, és végre mindenről zavartalanul beszélgethetünk, amiről eddig nem tudtunk, gyerekorról, suliról, szerelmekről, nem sikerült randikról, és számtalan egyébről. Mindketten főétellel indítunk, egyikőnk sem olyan éhes, hogy levesezzünk, de így is van időnk egy csomó témára (most nem zavar a lassabb kiszolgálás). Neki rendes családi háttere van, nekem kevésbé, így tapintatosan nem is kérdezősködik, hanem témát vált, mikor finoman utalok rá, hogy nem szeretném a jókedvet elrontani. Flörtölünk is persze, és mikor elviszik a tányért, és önkéntelen mozdulattal megsimítom az abroszt, hirtelen megfogja a kezem, és a hüvelykujjával cirógatja közben a kézfejem. Annyira örülök neked, mondja közben komolyan, én meg mosolygok, hogy ugyanígy érzem. Desszertet is azért rendeltünk szerintem, mert mindketten nyújtanánk az első randis együttlétet...Nevetgélünk is nem keveset, elmesélem neki, hogy a női magazinok milyen jó tanácsokkal láttak el, és szerettem volna mindet bevetni, de elakadtam az asztal alatti lábammal játszáson, ennél a pontnál már annyira nevetünk, hogy a szomszéd asztalnál ülő idősebb házaspár odakapja a fejét, és megértően ránkmosolyognak. Megérkezik a fagyi is, de már annyira ficánkol bennünk a jókedv, hogy alig bírjuk kanalazni, neki is eszébe jut pár történet, úgyhogy totál kész vagyunk. Annyira elment az idő, hogy észre sem vettük, de már alig vannak az étteremben, úgyhogy mi is szedelőzködni kezdtünk. Sétáljunk egyet?, kérdi, s erre nem tudok nemet mondani, igen, a nőknél ez olyan fejlövés, hogy kaja után jólesik egy kis lépegetés, különös tekinettel arra, hogy elültük a seggünket popónkat. A levegő már egész élvezhető, lehunyom a szemem és mélyet lélegzem, mikor kilépünk az ajtón, Kékszem megfogja a kezem, és sétálunk, sétálunk...Egyszer csak megáll, magához húz, és átölel, megcsókol hosszan (majdnem elájulok, totál színes, szélesvásznú, romantikus, csilli-villi 3D-ben, filmszerű az egész), a hajamba túr, és úgy súgja, hogy annyira jó veled. Elindul a folyamat, ahogy leírták már ezerszer, a testben a kémiai reakciók hatására ez és ez történik, ez és ez szabadul el, meg fel, de pont leszarom nem érdekel, engem az érdekel, hogy vele vagyok, és vele akarok lenni, ő meg velem. A kocsi szépen átsuhan az elcsendesülő városon, bámulok ki az ablakon, szól a zene, de ha agyonüttök se jut hirtelen eszembe...talán Sting is volt, meg U2, ilyenkor olyan más minden, egy csomó részlet elmosódik, egy csomó pedig túlzott jelentősséget kap. A kézfeje, ahogy vált, az arcéle, ahogy az utat figyeli, ha megállunk a lámpáknál, engem néz, de most egyinkőnk sem szólal meg, én azért, mert telítődök az élménnyel, és nem is tudok mit mondani, olyan jó, csak így egymás társaságában, ő pedig...majd megkérdezem, de ha a férfiakat nézzük, akkor csak, és kész. Írta a Kiskegyed is. Mikor megérkezünk, azon agyalok, klasszikus dilemma gyanánt, hogy ha behívom, akkor az mennyire kelt visszatetszést, netán felhívást keringőre, ha nem így teszek, akkor meg az a baj ( "ha szemezek vele, akkor az a baj, ha nem szemezek vele, az a baj, ha csak öt percig csinálom, az a baj, ha egész éjszaka szemezek vele, az a baj..."). Végül úgy döntök, ne komplikáljuk túl, behívom és kész. Mosolyogva igent mond, s míg leültetem (ragaszkodik hozzá, hogy velem jön a konyhába), bűbájos házigazdaként töltök inni.  Beszélgetünk még egy darabig, aztán elköszön, hogy lepihenhessek, meg ő is fáradt, és megköszöni az estét. Persze hosszú csókkal búcsúzunk, és talán mindketten figyeljük egy kicsit a másik reakcióját, hogy elszabadul-e a pokol. Részemről nem azért nem tépem le az ingét, mert nem kívánom, nagyon is nehéz megállnom, hogy ne így tegyek, és nem is azért, mert a kozmó megírta, hogy első randin tilos a szex, hanem mert nekem ez az egész kapcsolat a kezdetektől olyan más...Tudtam, hogy szombaton az exbarátnőjének segít még a kiköltözésben, aztán lezár egy szakaszt az életében. Talán ehhez is jó, ha időt kap, nem tudom, nekem így tűnt helyénvalónak ez az egész. Mikor kilépett az ajtón, sok-sok hónap óta először éreztem azt, hogy szerelmes kezdek lenni. Most nem félek attól, hogy elsodor, talán lassan megérek erre az elsöprő erejű, vágyott és félelmetes érzelemhullámra. Hát, ha tévedek, akkor meg ezt dobta a gép. 10 perc múlva kapok tőle egy sms-t. "Újra látni akarlak. Nem csak hétfőn. Holnap hívlak. Ha tetszik, ha nem:-)"

 

Na ehhez mit szólsz, kisszósz?

Nem találsz szavakat, fogadjunk.

Tudsz valami ideillő, nagyon romantikus, nagyon szép, nagyon-nagyon idézetet? Na, sejtettem.

Én most ezt találtam:

"S most úgy nézek vissza

az idő visszaságba:

de jó, hogy akkor megfogtam kezed,

mikor csak mindenki másban sejthettelek"

(Bella István)

 

10 komment

Címkék: szerelem randi igazi randi

A bejegyzés trackback címe:

http://eztisminek.blog.hu/api/trackback/id/tr715456179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

P80TDM 2013.08.11. 20:36:43

Ez szép, úgy ahogy van.

Lantániusz 2013.08.11. 23:21:00

Az talán túlzás, hogy egész pénteken ez járt a fejemben, hogy Petra most randizik, de az tény, hogy miközben a fejedelmi túrós tészta után mosogattam, és a gondolatok ilyenkor szabadon csaponganak, ti is eszembe jutottatok. Szóval vártam a posztot, és csak reméltem, hogy nem kell hétfő estig várni.

Olyan szépen írtad le, hogy bizonyos jelentéktelen dolgok megmaradnak, mások meg eltűnnek. Ezzel a férfiak is így vannak -- én legalábbis biztosan.

Szép ez így, Petra, még emlékszem az első(?, lusta vagyok visszalapozni) bejegyzésed hangulatára, amikor a pasi kilépett az ajtódon. Az a pillanat ennek a péntek estinek volt az első lépése. Bizony!

holdkoros · http://holdkor.blog.hu/ 2013.08.12. 00:26:28

Hűűűűű picit irigyellek :) Jók ezek a dolgok, élvezd ki :P

Petra01 2013.08.12. 15:48:04

@Lantániusz: köszönöm, és azt is, hogy mindig ilyen figyelmesen követed a bejegyzéseimet.

Nem tudom miért van az, hogy gondolatban olyan jól sikerül elkapni egy esemény hangulatát, de mikor le akarom írni, akkor tök nehéz...Örülök, hogy mégis sikerült átadni valamit ebből a káprázatos élményből.

IttSeVagyok 2013.08.12. 21:58:14

Régóta vagyok láthatalan olvasód, Petra :) És körülbelül azóta szurkolok Neked :) Örülök Nektek :)

Petra01 2013.08.13. 16:19:53

@IttSeVagyok: de ugye nem kék a szemed,láthatatlan olvasóm?

köszönöm, aranyos vagy:-)

IttSeVagyok 2013.08.13. 19:14:00

@Petra01: gyáriasan barna szemmel vagyok szerelve, de ha gondolod, szilvakékre verem :D

Petra01 2013.08.14. 15:34:48

@IttSeVagyok: láthatatlan olvasóként tudhatod, hogy mi a véleményem az ütésnyomokról:-)

Mivel én is barna szemű vagyok, annyit tennék hozzá, hogy éljenek a barna szeműek (is)!